CSÍKSZEREDÁBAN AZ ÉLET
Szubjektív szerenád Szeredáról
Budaházi Attila utolsó frissítés: 21:01 GMT +2, 2012. október 4.Nem vagyok székely. Nagykárolyi vagyok. 1999. szeptember 26-án érkeztem Csíkszeredába. Azóta itt élek. Szinte napra 13 éve. Sokszor és sokan kérdezik, hogy jó-e ez nekem?
Az itt töltött idő alatt váltam felnőtté
(vagy csak patetikussá?) és egyre inkább tudom, hogy rajtam múlik, hogyan érzem magam a bőrömben (ez tényleg pátoszos). Másrészt szeretek gyakran kimozdulni és ha úgy hozza a sors, tudom, hogy egyszer elhagyom a várost, ahol élek. De nincs ellenemre az az elképzelés sem, hogy akár életem végéig itt maradjak. Nem rosszabb hely ez, mint a többi.
Nem akarok a Wall Streeten dolgozni, Oscar-díjas forgatókönyveket meg itthonról is írhatok, nem kell ahhoz a kaliforniai nap, bár igaz, ami igaz, néha süthetne többet ide is. Nem csípem a hosszú teleket. Októbertől áprilisig szívesen vállalok máshol is rövid munkákat. Tavaszoztam már novemberben Váradon, vagy februárban Szatmáron, Budapesten és jólesett.
Amikor idekerültem, meglepetésszerűen hatott rám, hogy van vezetékes meleg víz meg távfűtés. Húszéves koromig nem igazán volt részem ebben. Akkoriban nem kedveltem sokat sorba állni a csíkszeredai postán, mifelénk gyorsabban fogyott a sor, de azóta lett email és még sok minden más is változott.
Élhetőbb, pezsgőbb város lett. Lett színház, ami idehozott,
lett egyetem, ahonnan még mindig kicsit nehezen hozunk nézőt, lettek jó kocsmák és meg is untam a füstben üldögélést. Aztán lettek füstelszívók. Mondjuk én a teraszra szavazok, annak meg legalább két hónappal rövidebb itt a szezonja, mint máshol.
Szeretem, hogy van sok vállalkozó kedvű, ötletekkel teli ember és sokan véghez viszik azokat a terveiket, amelyek itt és ma megvalósíthatók. Szeretem, hogy szülnek a nők és van egyesületük. Szeretem, hogy bármerre indulunk a városközpontból, öt kilométerre kirándulóhelyen vagyunk, vagy legalábbis a természetben. És az emberek élnek ezzel. Nem ülnek a négy fal között a szabadidejükben, mint én.
Lesz uszoda, és állítólag csúcson vannak a sportágak,
de ebben nem vagyok otthon. Vannak önerőből születő klasszikus és underground kulturális események, és pörög az import széles skálán: koncertek, előadók, vendégtársulatok rendszeresen élnek az élénk kultúrafogyasztással. A nézők pedig remélik, hogy a kényelmes nézőtéri szék-import is beindul egyszer csak. Vannak bulik dj-szettekkel (ott például ülni nem kell, mert csak állunk vagy fekszünk), és vannak pléhlisztes bulik is, kocsmák rendezvényekkel.
Művésztársadalom. Zenészek, festők, szobrászok, építészek, színészek komoly alkotási eredményekkel, és mint mindenhol, nálunk is vannak elszármazók. Mint ahogyan én sem tértem vissza a szülővárosomba egyetem után, úgy a csíkszeredaiakkal is megesik, hogy máshol találnak boldogulást. Hát, istenem...
Apropó, isten: van szent hely is, meg pünkösdi búcsújárás, és tisztelem azokat, akiknek ez fontos, meg állampolgársági búcsújárás, és nekik is respekt, vagy ahogyan errefelé mondják: tisztyelet. És van minimálbérből élő család is, nem kevés.
2005-ben Váradon elbűvölt egy szupermarket, valami Agripina, de biztos, hogy másképp hívták. Azt hittem, Csíkban sosem lesz olyan. Aztán lett Kaufland, most LIDL. Én mégis a piacon vásárolok meg a Merkurban. Pláza nem lett, de nem baj. Lett 3D mozi, bár nem vetítenek benne túl jó filmeket. Hagyományos mozi pedig egyelőre nietzschen. Viszont lesz felújított városközpont, új koncertterem kultúrkávéházzal, eredeti állapotába visszaállított orfeumszínház-épület.
Nyáron jók a hűvös éjszakák,
télen a szélmentes mínusz huszonötök, amikor összeragad az ember orrcimpája, de amint már mondtam: ezt jobban szeretném csak egyszer kipróbálni egy évben, vagy ha óriási túlzásokba esnék, akkor kétszer. Gyalog eljutok bárhová és szeretek is gyalog járni. Nem vagyunk elzárva a világtól, csak messze, és sajna egy óránkénti Udvarhely-Csíkszereda buszjáratot még mindig nem sikerült beütemezni, de már el sem tudnám képzelni a sörgyár előtti százméteres szakaszt boldog rutinnal integető emberek nélkül. Ha vállalkozó lennék, ezt a kisbusz-járatot járnám ki, meg egy kínai fast-foodot.
Biztos sok minden kimaradt szubjektív szűrőmből, de lényeg a lényeg, hogy nem azért élek itt, mert máshol szeretnék lenni.
Hajrá, Szereda!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!