2020. szeptember 25. péntekEufrozina, Kende
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
budahazi.transindex.ro

ÉLEK?

Ujjaink közül a kor

Budaházi Attila utolsó frissítés: 16:24 GMT +2, 2011. január 4.

Ha jobban belegondolok abba, hogy mennyit vagyok igazán jelen az életben, akkor rá kell jönnöm, hogy sokkal kevesebbet, mint szeretnék.


Jelen lenni azt jelentené, hogy ízig-vérig, tetőtől talpig ott lenni, ahol vagyok, világos célokkal és nyitott érzékszervekkel. Más a habitusom? Legtöbbször itt is vagyok, meg nem is.

Ha magamba nézek, bevallhatom, hogy életem nagyrésze azzal telik, hogy


halasztgatom az életet.

Nemcsak azért, mert nem tudok feloldódni az itt és mostban, hanem mert azt szoktam meg, hogy gondolataim a múltban vagy a jövőben kalandoznak. Ha arra kérek valakit, soroljon föl három dolgot, amit szeret a jelenben, akkor valószínűleg ő is emlékeket kezd listázni. Észre sem veszi, hogy amiről beszélni kezd, az egy tágabb jelen, nem pedig az itt és most. Egy telefonbeszélgetést gyakran újragondolunk. Gondolatban sokszor megismételjük, ami történt. Máris a múltban vagyunk, és közben eltereljük a figyelmünket arról, hogy az élet most van.


Vagy. Máshová vágyunk.

Térben is, nemcsak időben. Ami még teljesülése esetén sem garancia hosszú távon arra, hogy jobban érezzük magunkat. Tamási szavait ma már szívesen kiegészíteném. Azért vagyunk a világon, hogy otthon érezzük magunkat a bőrünkben. Bárhová visszük magunkkal. Aki többet búsképű, mint senem, az a Riviérán is tud búval bélelt lenni. Pedig az jó hely.

A jövő elképzelése, a napi álmodozások összefüggnek az élet elodázásával. Azt várjuk, hogy jöjjön el az ideje annak,


amikor majd elkezdődik az élet.

Amikor jobban keresünk majd, vagy nyár lesz, amikor megvettük már ezt meg azt, de majd csak a következő lakásunkba vesszük meg, mert ide nem érdemes… Nem most, még nem, majd jövőre, tavasszal. Közben a jelen kicsúszik ujjaink közül.

Szerencsére látom magam körül a jó példákat. Tényleg az viszi valamire vagy többre, akinek határozott céljai vannak és úgy kapaszkodik bele az élet adta lehetőségekbe, mint egy speciálisan képzett ügynök, aki csak azért vágja zsebre a kínálkozó dugóhúzót, mert még van két másodperce arra, hogy kigondolja, hogy menti meg vele a saját életét. Az ilyen embernek


gyakorlata van az itt és mostban.

Ha kell, naponta többször is tudatosan belevág az életbe. Szándéka és célja is jelen lenni. Tudja, hogy az élet mindig az adott helyzet. Most történik. Élvezi a találkozásokat, a változatosságot, a helyeket, az arcokat, beszélgetéseket, slágerlistákat, a technika új vívmányait. Ha két rossz közül választhat, azt kéri, amit még nem próbált. Mer tévedni. Tudja, hogy a többiek is ugyanolyan emberek, mint ő, ezért amikor valakivel együtt van, éreztetni akarja a másikkal megbecsülését. Szeret emberek között lenni nappal és éjszaka is, de nem zavarja, ha jut magára ideje. Kíváncsi, kalandvágyó, játékos.

Hogy ki az? Ez is én vagyok, csak nem mindig. Pedig olyankor érzem, hogy élek.

(könyvészet: Rúmi versei, Eckhart Tolle: A most hatalma, Kung Fu Panda)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!